| Interjú Ronaldinhoval Abból az alkalomból, hogy hétfőn megkapta élete első nagy egyéni elismerését - a szövetségi kapitányok és a csapatkapitányok szavazásán 2004 legjobb futballistájának választották meg -, a FIFA hivatalos honlapján interjút közölnek Ronaldinhóval. Lássuk a beszélgetés érdekesebb részeit! + Ha csak a Barcelona jelenlegi keretét vesszük szemügyre, láthatjuk, hogy számos olyan játékos van, aki a korosztályos nemzetközi tornákon tűnt fel - akárcsak ön hét évvel ezelőtt. Valóban ilyen fontosak ezek a viadalok? - Igen. De nem pusztán azért, mert mindenki a legjobbakkal kerül szembe a vele egykorúak közül, hanem mert megtanul együtt létezni a csapattársaival. Aztán felmérhetetlen haszna van ama tapasztalatnak, amelyet a többiek játékának figyelése nyújt. + Úgy látszik, önnek is segített, hogy beilleszkedjen az európai labdarúgásba. Ronaldinho a FIFA és a World Soccer ankétján végzett az élen, Andrij Sevcsenko az Aranylabdát kaparintotta meg, Thierry Henrynak pedig maradtak a dobogós helyek . - Bizony, a dél-amerikaiaknak sokszor nehéz ideát, mert teljesen más a két kultúra. Emlékszem, amikor Párizsba kerültem, a nyelv és a szokások különbözősége mellett az eltérő játékstílussal is meg kellett birkóznom. Persze sokat számít, milyen a fogadtatás. Barcelonában fantasztikus volt, azonnal otthon éreztem magam, tudtam, hogy megtaláltam a helyem. Ezt a klubot már azelőtt imádtam, mielőtt magamra húztam volna a mezét. + Mit érez kétezer-négy kiemelkedő eseményének a saját szempontjából? - Számomra annyi remek momentuma volt az évnek, hogy nem tudok egyet kiválasztani. Sok gólt szereztem, köztük néhány jelentőset is - talán az emelkedik ki, amelyet a Milannak a Bajnokok Ligájában lőttem -, pedig sokkal inkább előkészítőnek tekintem magam, mint befejezőnek. Az előző évad második fele is jól sikerült, a lendületét erre az idényre is át tudtuk menteni. A játék öröméért futballozunk, márpedig ilyenkor érzi az ember, hogy jól mennek a dolgok. + Nyáron Haitin járt a brazil nemzeti együttessel, "békemeccset" játszani a polgárháború sújtotta országban. Az ott készült felvételeken látszik, nagyon meghatotta a rajongás, amely körülvette a világbajnokokat. - Más volt, mint amit az ember normális körülmények között várna egy ilyen eseménytől, nehéz is szavakba önteni. Abban az országban szörnyű nehézségekkel küzdenek az emberek, jólesett egy kicsit elfeledtetni velük a nyomorúságot. Tényleg megindító élmény volt. + Ön a negyedik a sorban Romário, Ronaldo és Rivaldo után, akik mind a Barcelona brazil légiósai voltak, és mind megkapták a FIFA Év játékosa díját. Mit jelent önnek az elismerés? - Hogy is mondjam? Huszonnégy éves vagyok, akiket pedig felsorolt, a példaképeim voltak, sőt most is azok. Hihetetlen, hogy a nyomdokaikba léptem, ráadásul két olyan labdarúgóval az oldalamon, mint Henry és Sevcsenko. + A Barca elég gyenge éveken van túl, de most, úgy tűnik, megtalálta azt a vezéregyéniséget, akire szüksége van. Az ön lelkesedése a többieket is mintha magával ragadná. - Nem gondolom, hogy ez csak rajtam múlna. Akkor érkeztem, amikor rengeteg változás ment végbe az egyesületnél, új vezetők és futballisták jöttek. + Mindenki azt mondja, nagyon kedves fickó. Nem találja nehéznek a sztárlétet? - Nem tekintem magam sztárnak. Fiatal játékos vagyok, akinek bőven van még tanulni- és tennivalója. + Mit csinál a szabadidejében? - Szeretek a családommal lenni és zenét hallgatni. + Ha jól emlékszünk, a két évvel ezelőtti világbajnokságon a brazil válogatott buszán ön dobolt. - Mit csináljak, imádom a zenét, különösen az ütős hangszereket. Mindegy milyen, csak dob legyen, szívesen játszom is rajta. Szerencsére a brazil barátaim gyakran koncerteznek Barcelonában, rendszeresen elmegyek meghallgatni őket. + Jó néhány honfitársa van a keretben: Edmílson, Sylvinho, Motta, Belletti, Deco. Eljárnak együtt? - Nem jellemző, mert egyébként is sokat vagyunk együtt. A csapat elég gyakran ebédel közösen. + Meglesz 2006-ban Brazília hatodik vébéaranya? - Remélem. A legutóbbi tornán győztes társulat magja együtt maradt, biztatóan állunk a selejtezőkön, és egyre jobban megértjük egymást. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
